A fogászat tudományának fejlődése világszerte (2. rész)


A fogászat tudományának fejlődése világszerte (2. rész)

A porcelán fogpótlások megjelenését követően került napvilágra Fonzi találmánya, aki Olaszországban élt és dogozta ki újítását. Hihetetlen aprólékos munkája által már egy fogat is képes volt pótolni, melynek hátlapja aranybevonatú volt. Ezáltal nem csak nagyon praktikus, hanem tetszetős fogpótlásnak is számított, sőt, ami külön örömöt okozott, hogy a rágási funkciót is teljes mértékben el tudta látni.

A fogászat és fogászati ellátás fejlődésének következő lépcsőfokát 1840-ben, Franciaországban lépték meg. Ekkor jelent meg egy új tudományág, a fogorvos-sebészet, minek során a fájdalomcsillapítás sem maradhatott el. Ezt kéjgáz segítségével érték el, majd pedig következett a kokainos fájdalomcsillapítás, amit végül a novokainos érzéstelenítés követett.

Mindezen eredményeknek köszönhetően a fogorvosokat egyre növekvő tartották, aminek hatására nőtt azok száma is, akik el szerették volna sajátítani ezt a tudományt. Egyre több fogorvosi intézmény és iskola nyitotta meg kapuit, ahol már fogászati szakkönyvekből lehetett elsajátítani az ismereteket. Magyarországon az 1900-as évek elején vehetett először a kezébe bárki is fogászati szakkönyvet, ami Takács Pál szorgalmát és munkásságát dicsérte. Ezt követően megalkották a tudományos fogászat kifejezését is, amiért Iszlay Józsefnek, illetve Árkövy Józsefnek mondhattak hálát a nagy tudásszomjú fiatalok. Nekik sikerült kidolgozni a fogászati problémák és betegségek diagnosztikáját, illetve rendelőjükben előadások formájában segítették a tanulni vágyókat. Hála nekik, 1908-ban a Budapesti Stomatológia Klinika is megnyithatta kapuit és nagy befolyással voltak arra is, hogy mostanra a fogorvos tudomány eljuthasson a manapság tapasztalható színvonalához.

Vissza a cikk listához