A fogászat tudományának fejlődése világszerte (1. rész)

A legtöbben csak akkor mennek el fogászatra és kérik egy szakember véleményét, illetve segítségét, ha valamilyen negatív tünetet vagy már fájdalmat tapasztalnak szájukban. Tehát sokak legfőbb motivációja a rossz tapasztalatokhoz köthető, és persze ez régebben sem volt máshogy. A fájdalomcsillapítás mindig is foglalkoztatta az embereket és ennek céljából jó néhány ötlet, illetve házi praktika vált ismertté világszerte. A nagy áttörés a 18. században volt tapasztalható, de előtte vajon mit alkalmaztak? Számos írásos emléket találtak Egyiptomban, Kínában, sőt még a Bibliában is olvashatóak utalások arra vonatkozóan, hogy fájdalmak és foghiány kezelése esetén mit alkalmaztak. Érdekes módon, gyakran a fogak hiányára a fa pótlás volt a gyógyír, de egy feltárt síremlékből az is kiderült, hogy a Távol-Keleten marhacsontból készítettek fogpótlásokat, míg másutt aranyzsineggel rögzített fogpótlást használtak. De a világ bármely pontjáról is volt szó, a fogorvos mindig nagy becsben volt tartva és úgy gondolták, hogy különleges képességek és tudás birtokában van. Viszont a fogpótlók alapanyagául szolgáló anyagok, például az emberi és állati eredetű csontok vagy a fa, mindegyik valamilyen negatív tulajdonsággal rendelkezett. Többek között, például az ételek és italok színét, illetve szagát magukba zárták, egy bizonyos idő elteltével a fa pedig száradásnak indult. Tehát egyikről sem lehetett azt mondani, hogy életen át tartó megoldást jelentett. 1774-ben változtatott ezen a porcelánból készült fogpótlások megjelenése, amit nagy örömmel fogadtak, és amelyek ásványi eredetük révén nagy újításnak számítottak. Mindezt egy Duchateau nevet viselő, fogászaton dolgozó francia szakembernek köszönhetjük és már nem is csak egy darab fogpótlásról volt szó akkoriban, hanem akár egy egész fogsorról is, mely a maga nemében csodának számított.