A fogászat tudományának kialakulása


A fogászat tudományának kialakulása

Ha a fogászatra, illetve a fogászati szolgáltatások igénylésére gondolunk, az emberek motivációja mindig a fájdalmak elmulasztása, illetve a foghiányok pótlása volt.

Éppen ezért már az őskortól kezdve ezen problémák megoldása foglalkoztatta az embereket és számos ötletet alapján igyekezték fájdalmaikat csillapítani, de az igazi áttörés a 18.században következett be. No de mi volt előtte?

Számos írásos emléket találtak arra vonatkozóan, hogy az ókori Egyiptomban, illetve Kínában is keresték a fogászati problémák ellenszereit, főleg gyógynövényeket használtak. A Bibliában pedig számos utalás található arra vonatkozóan, hogy a foghiányt fából faragott foggal pótolták. Emellett számos föníciai sírfeltárás során találtak a régészek aranyzsinórral rögzített fogpótlásokat, az arab világban pedig marhacsontból vagy elefántcsontból faragott fogpótlásokat készítettek a 17. századig. A római birodalomban pedig különleges tudású szakembereknek tartották a fogorvosokat, akiknek számos eszköze maradt az utókorra. De a legtöbb fogpótló anyaggal, mint a fával, az állati és emberi csontokkal az volt hosszú távon a probléma, hogy az évek folyamán magukba szívták az illatokat és ízeket, illetve kiszáradtak, mely negatívumok miatt használatuk nem volt praktikus. 1717-től a Napkirály fogorvosa Pierre Fauchard, akit a fogászat atyjának tekintünk, minden fogászati szakterületet kiválóan ismerője, melyet az 1728-ban megjelent könyvében írt le. 1774-ben megtörtént az áttörés és elkészült az első, porcelánból készített fogpótlás, ami egy teljes fogsor volt és a francia nemzetiségű Duchateau nevéhez fűződik. Őt követte az olasz Fonzi, akinek már sikerült porcelánból egyetlen fogpótlást készítenie. Az ő általa készített fogpótlások aranyhátlappal készültek, melyek már nemcsak tetszetősek voltak, hanem a rágási funkciót is teljesen el látták. Az ő általa készített fogpótlások nyújtották a fogpótlások alapjait.

A fogászat fejlődése egyértelműen Franciaországhoz köthető, ahol kialakult a 18. században a fogorvos-sebészet rendje is és 1840-es években már fájdalomcsillapítót is használtak a kezelések során, mely először a kéjgáz volt, azt követte a kokainos érzéstelenítés, majd pedig a már általunk is ismert novokain. Egyre több fogászati iskola alakult, ahol az igen nagyra becsült tudományt megismerhették a tudásvággyal rendelkezők.

Magyarországon az 1800-as évek elején jelent meg az első fogászattal kapcsolatos tankönyv, Takács Pál műve. Őt követte Árkövy József, valamint Iszlai József, akik a tudományos fogászat megteremtői voltak. Kidolgozták a különféle fogászati betegségek diagnosztikáját is. Oktatásokat végeztek először saját rendelőikben, majd pedig a Rókus kórházban, ezt követte az egyetemi fogászati intézet megalapítása Budapesten Stomatológia Klinika néven a Hatvani utcában, majd a Mária utcában, ahol ma a Szájsebészeti Klinika működik. De az igazán látványos fejlődés csak ez után következett be, hiszen az elmúlt száz év alatt jutottak el a tudomány azon szintjére, amivel ma, minket is kezelnek az egyes klinikákon és fogászati rendelőkben.

Vissza a cikk listához